Betegségtudattól a gyógyulásig. Anna története a jógáról.

Sose lehet tudni, valaki mikor és miért jut el ahhoz a ponthoz, hogy elég. Hogy most már változtat, és ez nem csak múló lelkesedés, projekt, hanem valós belső és külső változás. Sokszor évekig is beszélhetsz egy embernek, hogy vigyázzon magára, töltsön időt magával, foglalkozzon a testével, lelkével - mintha falnak beszélnél. Azt szoktuk mondani, hogy hiába panaszkodik, "még nem fáj neki eléggé". Annának már eléggé fájt. És volt elég bátor ahhoz, hogy befejezze az önsorsrontást és a felelősség alól kibújást, és szembenézzen önmagával. És most egészséges és boldog. 
Anna meséje arról, hogy hogyan jutott el a betegségtudatból, a fájdalmaktól a gyógyulásig, testi-lelki egészségig. Megtisztelő, hogy részesei lehetünk az útjának. Olvassátok szeretettel:

  • "Már nem is tudom, hány napja fáj. Azt sem, tulajdonképpen mi fáj pontosan, csak úgy „fájok” egyfolytában. Ez most ijesztő, tényleg be vagyok parázva. Min csodálkozom, ülök folyamatosan... És nem mozgok, mert „nem lehet”, mert „nem tudok”. Gyógytornáznom kéne, de már a gondolattól is felfordul a gyomrom, mert már legalább három éve gyógytornáznom kéne, és már nem megy, és fáj, és demotivál, és unalmas, és mert csak 24 órából áll a nap, reggel korán kelek, este későn érek, és dolgozom, és órák, és vizsgák, és különben is, mikor éppen jobb kicsit és nekikezdenék mozogni, hamarosan lesérülök megint. Dehát így meg már meghalok... Tanulnom kéne, nagyon, de szörnyen fáj, bármit csinálok. Úgyhogy inkább lefekszem háttal a földre bőgni, az legalább kemény.
     
  • Szombat reggel van, 8 körül. Az óra is ébreszt, de érzem, hogy lassan kialudtam magam. Szombat lévén még azért kellemesen forgolódom kicsit, de sok mindent tervezek mára, úgyhogy kimászom az ágyból, kinyitom a belvárosi ablakot, és kimegyek arcot mosni. Visszajőve – csak így, ahogy vagyok pizsiben, mert ma úgyis mosásba kerül -, előveszem a jógamatracot és nekiállok a kellemesen csípős levegőben a szokásos reggeli napüdvözleteknek. Furcsa ez... szokásos... pedig egy ideje már szinte minden reggel csinálom, van, hogy matrac nélkül, van, hogy csak hármat, de muszáj. Különben nem olyan jó a bőrömben. Sokkal jobban hangzik ez, mint bármi, aminek a nevében benne van, hogy „gyógy”. Lassan hónapok óta nem fáj semmim, és már nem félek a mai adag ülve tanulástól sem.
joga otthon

Anna vagyok, 25 éves, boldog és egészséges - 2017 tavasza van. Mindkét történet az enyém, az első tavaly nyáron zajlott le velem, a második ma reggel. 2013 nyara óra szenvedek magammal, az életemmel meg a testemmel, ugyanis akkor sérültem le először. Azért mesélek erről, mert onnan indult a történet, de nem akarok rá sok szót pazarolni, amolyan felnőtté-válós, magammal keményen dolgozós éveken vagyok túl - megérte.

Szeretem a mostani életem, és az évek óta mumusként nyomasztó, változatlanul megrekedt mozgás témakör is kezd a helyére kerülni. Ebben a négy évben megjártam a sportkórháztól kezdve jópár gyógytornászt, orvost, ultrahang, röntgen és MR-gépet, kollagén-injekciós tűt... de egy ideje már azt hittem, jó helyen vagyok. Sok mindent kaptam ott is, de – elkerülve a saját felelősségem alól való kibújást -, nem azt és úgy, ahogy kellett volna, ami nekem lett volna jó. Néhány hónapja átbillentett valami, és besokalltam. Aztán megnyílt a munkahelyemen egy gym, és egy kolléganő nyaggatott, hogy próbáljuk ki. Hm, pilates óra, talán nem halok bele, pedig rettegtem. Aztán nem haltam bele,  és Panni elhívott jógázni, akinél épp akkor indultak kis csoportos jógaórák.

Azóta jógázom. (Ne legyenek kétségek, annyira bennem volt a betegség-tudat, hogy egy új gyógytornász diagnózisa is kellett ahhoz, hogy elhiggyem: nem vagyok beteg kvibli, úgyhogy mozoghatok, sőt! MOZOGJAK!) De most már jógázom CSAK ÚGY magamtól is, jól esik, élvezem.

Sosem volt még ilyen jó a testemben.

Sokkal több kedvem van azóta jókat enni, mármint jó alapanyagból, egészséges, tényleg a testemnek jó ételeket enni. Pedig nem most tudtam meg, hogy az nem a fényevést meg a csirkerizst jelenti ám. Mégis, valahogy könnyebb, jobb így. Aztán szeretek órára menni, és reggel jógával kezdem a napot. A mindennapos rutin miatt azt is érzem magamon, épp hogy működik a testem, és látom, mennyit fejlődtem. De van, hogy a rutint kiegészítem újabb gyakorlatokkal, pózokkal. A jóga képes kimosni a fejemből a munkahelyi stresszt, lenyugtatni, ha tanulnom kell, de segített a gyászban is nemrég.

privát jóga

Mindenki más, mindenkinek más a jó. Lehet, hogy ez neked nem a jóga lesz. Vagy nem AZ a jógastúdió, hanem egy másik. Vagy nem stúdió, hanem otthoni gyakorlás. Hogy nem ez az étrend, hanem az. Biztos, hogy idő, mire megtalálod. Talpalunk, és örülünk, ha a család-munka-gyerek-egyetem-túlélés-helytállás-szuperemberség-cirkuszigazgatás mellett jut időnk magunkra. Pedig minden más csak onnantól lehet jó. Ismerd meg magad, és hogy mi a jó Neked. És ÉLVEZD az életed, mert csak egy van belőle.

Köszönöm, hogy az utolsó kirakóst is a helyére tudtam rakni... :) " (Anna)

Köszönjük, hogy megbíztál bennünk, és részesei lehetünk az utazásodnak. Nagyon büszkék vagyunk Rád!!!! P+M