A falásrohamok háttere - megoldásötletek

Van olyan, hogy azt érzed, hogy most azonnal ki kell rámolnod a hűtőt, szemetebbnél szemetebb kajákat kell magadba tömnöd. Meghalok egy kis csokiért, kekszért…

Nos, 3 nagy csoportra osztottuk ennek az okát. Vegyük az egyszerűbbet elsőnek.

1.) A cukrosliszt bűvöletében éltél eddig, olyan vagy, mint egy drogos. Bocs. Tényleg. Addiktív. És elvonási tüneteket okoz. :( 

Ez borzasztó rossz. És ami ezt még csak fokozza, hogy a környezetünk pontosan a zabálj cukroslisztet képeket, filmeket tolja az arcunkba, mindenhol édesség, meg feldolgozott szénhidrát. Míg egy alkoholról épp lejövő embernek nem kínálnak kis kupica unikumot, mondván “ettől úgyse lesz bajod, ennyi belefér” és a heroinról lejövő drogosnak sem adnak “csak egy falatka” drogot, sajna ha te úgy határozol, hogy változtatsz az életmódodon, a legtöbb esetben nem kapsz ehhez támogatást, sőt.

És az elején vannak nehéz napok, lehet, hogy minden nap menetrendszerűen jön a falási roham. Mert a szervezeted akarja a gyors kielégülést, a finomított szénhidrátok formájában. 

Ne add meg neki! Akaraterő. Itt kell! Komolyan. 4-6 hét és vége lesz, megígérjük. Van akinek sokkal korábban. A tested megtanulja, hogy mostantól jó ételeket kap, rendszeresen, amiket hasznosítani tud. És abbamarad a vércukorszint hinta, a sóvárgás, a puffadtság, minden ilyen ami csak nehezíti az életet, és nem te uralod a tested hanem ő téged.

Bőven elég ezzel küzdeni az életmódváltás elején, ezért nem számolgatunk grammokat meg semmilyen mennyiséget. Egyél amennyi és amikor jól esik de az étel amit eszel legyen tiszta. (Megmosott is, meg feldolgozás mentes - a kukacoskodók kedvéért :))

És akkor ez volt a könnyebb dió, mert ok, akaraterő! És el fog múlni a függőség. De mi van a második ponttal?

2.) ide jön, a mensturáció előtti zabálhatnék. A Házipatika szerint:

Egy nő az életében közel 150-szer menstruál. A vérzést megelőző napokban különösen vágyódnak az édesre. Az ilyenkor előforduló hangulatingadozások oka a hormonszint gyors változása és az agyban zajló biokémiai folyamatok. A ciklus során az ösztrogén- és a progeszteronszint ugyanúgy változik, mint a szerotoninszint. TUDTA? A peteérés után, tehát a ciklus utolsó két hetében apad a szerotoninszint, kevesebb lesz az energia, és gyakran változik a hangulat. A szerotoninszint emelésének természetes útja, hogy édességet együnk. Azért vágyunk leginkább a menstruáció előtti napokban édességre, mert ilyenkor a legalacsonyabb a szerotoninszint. Ha ezeket az összefüggéseket ismerjük, és kívánósságunkat kielégítjük, szükség szerint megemelhetjük szerotoninszintünket. Így pozitívabban fogadhatjuk a menstruációt is.

Nekem ilyenkor a bőségesebb de jó szénhidrátbevitel és a diabetikus étcsoki segít. A nemjó ételek sajnos-szerencsére nem.

3.) Amikor valami más szükségletet pótolnál evéssel. És ez nem szűnik meg azután, hogy lejöttél a cukroslisztről :(

Vannak ebben a kategóriában is könnyebben beazonosítható témakörök:

  • fáradt voltam, muszáj volt ennem egy csokit
  • vizsgaidőszakom van, éjjelig fentmaradok, kekszet eszem
  • stresszes a munkahelyem, ennem kell (…) 

A fenti példáknál azt beláthatjuk, hogy nem az az alapvető probléma, hogy éhesek lennénk. A táplálék bevitellel egy másik szükségletre próbálunk válaszolni - tegyük hozzá, sikertelenül.

Ez olyan, mintha viszketne a bal füled és elkezdenéd jegelni erre a jobb lábadat. Jó, csak éppen nem arra, amire csinálod. Egy darabig nyilván elvonja a figyelmedet a fülviszketésről, mert rohadt hideg az a jég, de aztán a jég elolvad, a lábad felmelegszik, és ismét a fülviszketésre figyelsz. 

Definiáld milyen szituációban vagy. És arra a szükségletedre reagálj ami fennáll. 

“Igen, de (…)” jönnek a kifogások: Vizsgaidőszakban tanulni kell. Hát persze, de a.) nem feltétlenül éjszaka b.) ha éjszaka, akkor sem csokit evéssel, hanem normálisan étkezz, akár éjjel is, ha szükséged van rá, igyál teát, esetleg kávét, hogy ébren tartson. Fókuszálj, ne csak tanulGASS. 

Ha stresszes a munkahelyed, akkor két dolgot kell tenned: Nem, sajna a pilótakeksz nem az egyik :D Az első az, hogy keress magadnak stresszkezelő technikákat a mindennapokra. Relaxálj például - kedves ismerős és novemberi TEDx előadótárs beszéde pont erről szól, lásd alább. Sétálj minden nap. Énekelj, hallgass zenét, mantrázz, mozogj akármi. Találd meg mi az amivel tudod kezelni a felgyülemlett feszültséget.

A második dolog meg, ha fenntarthatatlan a helyzet és nem vagy boldog: VÁLTS! Magától nem fog semmise megváltozni. 

Fontos lenne, hogy megértsd, hogy nem elszenvedője vagy az életednek, hanem létrehozója. Te határozod meg a szituációk nagy részét amiben éppen benne vagy. Te idézel elő mindent. A Te döntéseden múlik az életed nagyobb része.

Az életmódváltás nehézsége, hogy ezeket a döntéseket tudatossá kell tenni, és változtatni az eddigi kifelé mutogatok, elszenvedem mentalitáson.

Az ebbe a kategóriába tartozó dolgok nehezebb része amikor valamilyen lelki indoka van a fölösleges evésnek. Az étel boldogság. Az étel jutalom. Az étel stresszkezelés. 

Miért eszel? Annyira nehéz magadba nézni és válaszolni rá.

Miért kell a tested köré a védőréteg? Mitől félsz? Ki bánt? Ki bántott? Ki nem szeretett? Ki zsarolta ki a szeretetedet úgy, hogy azzal bizonyítod a létezését, ha eszel?

Miért vagy bizonytalan? Miért vagy szomorú? Mit titkolsz?

Megannyi kérdés… Én egyszer azért híztam, mert gyűlöltem, hogy mindenki csak a külsőmet nézi, és senki sem vesz komolyan, emiatt sérülök és bizonytalan szituációkba kerülök. Nyilván ez tudat alatt volt. Nyilván erre csak utólag jöttem rá. Szóval híztam, jó kis védőréteget építgettem magam köré, hogy egyrészt megvédjen a kihasználóktól, másrészt, hogy vegyék végre észre, hogy a testemen túl is létezem, értelmes és jófej vagyok.

Egész sok gondolkodásba került mire rájöttem a fentiekre. Két dolgot tettem: relaxációs technikák segítségével és a tanult coaching eszköztárral elhitettem magammal, hogy attól, hogy jól nézek ki még nem kell feltétlenül butának, könnyűnek tűnnöm.

A másik lépésem az volt, hogy teleraktam a kamrámat tartós élelmiszerrel. Mintha háborúra készülnék. Ott volt a biztonságom. Nem kellett magamon hordoznom. (Ne nevess, próbáld ki inkább)

Röviden és legyszerűsítve írtam le a fentieket. De a lényeg minden hízás, minden zabálhatnék (bocs) mögött ha nem szervi baj (márpedig elenyésző százalékban az) felfedezhető valamilyen lelki vonal. Amivel kőkeményen nehéz szembenézni.

Viszont mivel ép testben ép lélek - kénytelen vagy ezt tenni.

Az a szuper mondjuk, hogy a mozgás már maga egy szembenézés. Szóval ha megvan az akaraterőd, jól étkezel, jól mozogsz és gondolkozol is, előbb utóbb kénytelen leszel fizikailag meg lelkileg is a helyedre kerülni.

Mert bizonyos idő elteltével már képtelenség a szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Jó belső utazást!

Erről amúgy itt beszéltem 10 percet: