Ki vagyok én? És ki vagy Te?

- Valentin nap margójára, jógi szemmel

A jóga szó jelentése egyesülés, kapcsolódás. Mindannyian egyek vagyunk. De hogyan? És ki vagyok akkor én? Ahogy a jógával egyre mélyebbre ásunk az önmegtapasztalás és megismerés útján, kacsintgatunk a filozófia felé elkerülhetetlenül felmerülnek a fenti kérdések. És még vagy száz a sok, első hallásra ellentmondásos filozófiai tétel kapcsán.

Had' kezdjem én is egy ellentmondással. A jóga szó jelentése kapcsolódás, egyesülés. Patanjali viszont a jóga szútrák 2.17-ben pont arról ír, hogy a szenvedéseink oka az, hogy egyesítjük egymással magunkban a látót és a látottat. Az ént és a formát, az alkotást, a tapasztalást. A jóga filozófia két fogalmat különböztet meg a témában. Az egyik a Purusa, az igazi én, az önvaló, a látó, aki, vagy ami lát. A másik a Prakriti, ami valójában minden más, amit látunk. Minden más, rajtad kívül. 

Sokat hallani, hogy a jógában a test és lélek, szellem egyesül. Patanjali viszont pont ennek mond ellent a fentiekben. Pont azt magyarázza, hogy amikor a testet, lelket, szellemet egynek kezeljük, az énnel, az okozza a szenvedést. A legtöbbször a látottal azonosítjuk önmagunkat. Azokkal a dolgokkal, amiket birtoklunk. A magyar nyelvben szépen kifejezzük a testem, a lelkem, az autóm, a nyelvem, a tudásom. Vagyis valami, ami az enyém, de nem én vagyok. Amit birtoklok az nem lehetek én, ez egy feloldhatatlan paradoxon lenne. 

Ha már nyelvtan, nem mindig használjuk jól.
- Nézd, már egy ideje edzek. Elég formás lett a testem, nem? 
- Nézd, mennyire formás vagyok. 
Felmerül a kérdés én vagyok formás, vagy a testem? 

A Bibliában Máté evangéliumában (Mt.5.29) is kitér az író erre a szeparációra és a szükségességére:

"Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék."

A fenti téves azonosítás és egyesítés okozza a legtöbb fájdalmunkat és szenvedésünket az életben és gátja önmagunk szeretetének. A dolgok, amiket birtoklunk - legyenek ezek tárgyak, a testünk vagy az érzéseink, gondolataink - változnak. Amennyiben nem azonosítjuk tévesen magunkat azokkal, amit birtoklunk, a változás nem okoz nekünk (akkora) fájdalmat, szenvedést. Mivel az az alapvető tudásunk megvan, hogy a világ változik.

De a változatlan, saját magad vagy. Te vagy az állandó, te vagy a tudó, a látó. Ha boldog vagy, te tudod, hogy boldog vagy. Ha szenvedsz, te tudod, hogy szenvedsz. Ez vagy Te. Az állandó és folyamatos tudatosság.

Te is, én is állandó és folyamatos tudatosság vagyunk. Valahol mind egyek vagyunk. De hogyan?

Atomokból és azonos energiából vagyunk összegyúrva, viszont pont a szeparáción és különbözőségeken keresztül tapasztaljuk meg a világot. Ez a differenciálás szükséges a mindennapi életünkhöz. Fontos, hogy meg tudd különböztetni a székedet a reggeli zabkásádtól. Furcsa lenne fordítva :) Szeretjük a kisbabák ártatlanságát és, hogy a tengerimalacot épp úgy rágókának tekinti, mint a saját öklét, mégis vigyázunk rájuk. A differenciálás fontos és elengedhetetlen az életben maradásunkhoz.

A fontos megérteni és felismerni, hogy ezek a szeparációk csak a látottat, a tárgyat, a kreációt érintik, nem a másik embert önmagát és nem is tenmagadat.

Mindannyian egyek vagyunk, kikacsintva a jógából ismét, nézd János evangéliuma 14.20-at: "

"Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek."

Mindannyian egyek vagyunk. Minden filozófia, spiritualitás, önkeresési út ide vezet. Amint rátaláltál erre a belső, igazi önvalódra, a saját változatlan tudatodra megszabadulsz a szenvedéstől és tisztán tudsz kapcsolódni másokhoz, a világhoz. Valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy ezektől az azonosulásoktól és ragaszkodásoktól megszabaduljon. Valakinek elég a jóga ahhoz, hogy ezektől megszabaduljon és hogy meglássa állandó, igazi önmagát. 

---

Hogyan kapcsolódik ez a valentin naphoz és az ön és társszeretethez? (a későbbi olvasók kedvéért a cikk február 14-én készült, a mai jógaóráink témája az önszeretet)

Az önszeretet és az elfogadás nem a nyálas rózsaszín szíves formában értendő szerintem. Mert nyálasan rózsaszínen lehet szeretni valakinek a testét, a lelkét, a cselekedeteit, bármit. Szerintem a jógikus ön és társszeretet az elfogadása és a felismerése a fentieknek. Hogy én vagyok a látó, a tudat, a folyamatos tudatosság. És mi mindannyian egyek vagyunk ebben.

Így tudunk valódian kapcsolódni a másikhoz. A jóga ebben segít. A jóga lehet az első élménye az embernek az igazi önmagáról, az első esélye arra, hogy "megszeresse" önmagát, mert az első olyan élmény, amikor meglátja önmagát. A rápakolt rétegek nélkül, tisztán. 

Szóval, ismét a címadó kérdés: Ki vagyok én? Ki vagy Te?

njoy!

 

Felhasznált irodalom: Sri Swami Satchidananda: Yoga Sutras of Patanjali
Bhagavad Gíta
Szvami Rama: A spirirtuális élet lényege
Patanjali: Yoga Sutras