Kifogások, prioritások, kompromisszumok

Pannival nagyon sokat beszéltünk a héten a családtagjaink, ismerőseink és edzettjeink célkitűzéseiről és a sokszor velük járó stresszről. Úgy látjuk, hogy sokaknak van megnevezett, specifikus céljuk, de mégis annak ellenére, hogy elhivatottnak látszanak, valamiért mégis dugába dőlnek terveik.

Kifogások sokasága szokott ekkor előjönni, hogy nem volt idő rá, fáradt voltam, a gyerekek, a főnök, a párom. És nem azt mondom, hogy a céljaink érdekében dobnunk kéne minden mást az életünkben, ha életmódot szeretnénk váltani. A felsoroltak mind érthető okok. Viszont ha ebbe az állapotba kerülünk, hogy csak üldözzük saját árnyékunkat és úgy érezzük, hogy mi mindent megteszünk, de igazából semmire se jut időnk, akkor az azt jelenti, hogy a prioritásaink nem voltak helyén már az elejétől fogva.

Ha nincs kinevezve egy adott dolog, mint fő célunk akkor mindig lesz valami, ami egy adott pillanatban fontosabb lesz, és el fogja vonni a figyelmünket. Ha nincs tisztán lefektetve a fontossági sorrend, ami szükséges ahhoz elérjük rövid/hosszú távú céljainkat csak körbe-körbe fogunk futkorászni. Sokfelé próbálunk maximálisan megfelelni, és a vége az, hogy sehova nem jut elég a minimumhoz se.

Teljesen élhető célok, hogy jó anya/apa legyek, jó társ, a hónap dolgozója, vagy a fitnessz terem királya. Csak legyen meg a fejben, hogy adott időszakban melyik szerep kap elsőbbséget. És igen, valószínűleg csorbát fog szenvedni a többi rész. Itt jönnek be a kompromisszumok. Ezt el kell fogadnunk. Nem kell itt nagy áldozatokra gondolni persze. Lehet, hogy csak épp apának kell olvasnia az estimeséket amig anyu a másnapi kajákat készíti össze, hogy menjen a diéta. Egy megértő környezetben egymást segítve ez teljesen belefér.

 @pinterest

@pinterest

Maradva a jó szülő – és fitnesz célok témánál. Ez a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Egy dolgot viszont igen: a perfekcionizmust. Alapvetően senki sem rosszabb szülő azért, mert nem eszi meg a gyereke után a maradékot, és odafigyel a saját étkezésére, van énideje például. Ami viszont sem a fitnesz céloknak, sem a szülőségnek nem tesz jót, az a folyamatos feszülés:

Feszül, ha éppen magán dolgozik, hogy ő akkor most nem elég jó anya? Mert most éppen magával foglalkozik? És feszül, ha a gyerekével játszik ahelyett, hogy futna a szigeten. Akkor neki most nincs elég kitartása a sporthoz?

Célkitűzés. Itt a fitneszcélt és a szülőséget, mint állapotot kell összehangolni.

A prioritások időszakonként változnak. És pont ezért bizonyos időszakonként nekünk is számot kell vetnünk az életünkkel és el kell gondolkoznunk azon, hogy mi is a fontos akkor abban a pillanatban, honnan jövünk, és hogy merre tartunk. Mindig legyenek meg a prioritásaink, hogy tudatos és legfőképpen CÉLtudatos életet tudjunk élni.

Mindenre van időnk, amire szeretnénk, hogy legyen.