Miért sírunk jóga közben?

Egyáltalán miért könnyezünk? 
3 féle könnyet különböztetünk meg, az első az, ami nedvesen tartja a szemgolyónkat. A második, ami akkor termelődik, ha a szemünkbe megy valami, hogy ki tudjuk pislogni. A harmadik a könnyes könny, ami még összetételében is különbözik az előzőtől, mert van benne leucin enkefalin ami fájdalomcsillapító és hangulatjavító is.

Jógagyakorlás közben és Shavasanakor vagy utána szinte mindenki tapasztalt már elérzékenyülést vagy sírást. Nem feltétlenül jelent ez bánatot vagy fájdalmat, egyszerűen csak elapaszthatatlanul ömlenek a könnyek valamiért.
Amiket én eddig tapasztaltam magamon:
- folynak a könnyeim shavasana alatt - ez volt már szomorú és volt megkönnyebbülős, volt teljesen boldog is.
- nyújtásoknál (hellócsípő) tehetetlen könnyeim voltak, valamint összeszorult belül mindenem, menekültem volna, de mivel nem tettem, sírtam.
- volt, hogy nekikezdtem egy testhelyzetnek és egyszerűen képtelen voltam, mert valami olyan belső stressz és félelem jött fel, hogy elsírtam magamat. (nekem ez a sérülésem utáni előrehajlásoknál volt rendszeresen egészen még tavaly májusig. Akkor sírtam Dylannél egy jó 90 percen keresztül, beszéltünk és elmúlt azóta.)
- egy intenzív flow közben csak úgy
- óra után kb 10-15 perccel rámjön.
A miértre sok választ van. Alapvetően még máig kutatják a sírás evolúciós okát. Jógán az alábbiak lehetnek irányadóak a könnyek kapcsán:
- Bármit teszel, bármit érzel a tested reagál, és ezen fel nem dolgozott és benned maradt élményeid hatására rendeződik át olyanná, amilyen. (gondolj bele, ha megijesztenek mit csinálsz - váll fel és előre, véded a létfontosságú szerveket, és nézd meg milyen egy folyamatosan félelemben/stresszben élő ember teste) Jógán a fizikai gyakorlással és a légzésekkel cél, hogy a test harmóniáját visszaállítsuk, vagyis idővel mindenki eljut oda, hogy ezeket a fizikailag beakadt testrészeit elkezdi mozgatni. És ilyenkor bizony az érzelmi stressz is visszajön, ami okozta ezt az állapotot. Lehet, hogy nem tör a felszínre konkrétan ok-okozati szinten, csak könnyek szintjén. Viszont oda-vissza működik. Ha oldod testileg, elkezdődik a lelki oldás és fordítva.

- A feszültség az életünk részévé vált, kevés olyan biztonságos és megtartó hely van, ahol teljesen elengedhetjük magunkat. A jógamatrac egy ilyen hely. Ezért akaratlanul is használjuk tisztulásra.

- Pózoktól való félelem, sírás. Sokszor van bennünk valami olyan fajta elementáris félelem, amiről nem is tudunk, vagy nem akarunk tudomásul venni. A halálfélelem, az elhagyatottságtól való félelem, a bizonytalanság félelme - és vannak testhelyzetek, amik erre irányulnak. Fordított pózok például - és van, hogy előbb a problémát kell megoldanod, míg eljuthatsz ezek gyakorlásához. De, mint az előbb említettem, itt is működik az oda-vissza hatás.

- Mi jógatanárok olyan gonosz lényeg vagyunk (én, Panni egészen biztos) hogy szeretünk erre a belső utazásra tudatosan is ráerősíteni. A mindfulness gyakorlatok, a hangok, az illatok, a fények, az óra témája, a mantrák, a relax. Egy jógaórán semmi sem véletlen. Minden egy célra mutat, minden egyet épít: Téged. Ennyi oldalról megtámogatva nem csoda, ha van benned feldolgozni való az óra témája kapcsán, az sírásként csapódik le.

- Kapcsolódsz magadhoz: méghozzá úgy, hogy nem azon vekengsz, hogy mit csináltam, mi volt a hiba stb. hanem első körben szimplán fizikailag, így a saját önvédelmi mechanizmusoda kikerülve tudsz igazán mélyen kapcsolódni, és a shavasana az egész megkoronázása, mikor egyedül maradsz önmagaddal. Ez is emocionálisan túlfűtött állapot lehet.

Összességében ezer meg ezer ok miatt lehet sírni egy jóga alatt/után (nem számolva a "még 10 csaturanga" instrukciót hehe) lényegében azért, mert olyan módon nyúlsz a testedhez és a lelkedhez, mint eddig még nem, és oldod a blokkokat, amiket eddig őrizgettél. Szóval nyugodtan. Mi, tanárok pedig egy biztonságos, megtartó környezetet teremtünk, ahol ennek helye van. njoy