Pozitív gondolkodás vs a hurráoptimizmus és a csillámpónis valóság: kritika

Gondolkodj pozitívan!
Ne engedd a negativitást begyűrűzni az életedbe, találd meg mindenben a szépet és a jót és a pozitív gondolkodással majd bevonzod a vágyott dolgokat!

Elég remekül hangzik, tök egyszerű, nem? Ülök a mindennapos szemétdombomon, álmodom az életemről marha pozitívan, és hipp-hopp voila, meg is történik! 

De egyben annyira nevetséges is ez, nem? Nézzük az alábbi szitukat:

  • egyedül vagyok
  • nagyon kövér vagyok
  • sérült vagyok
  • nincs munkám
  • összevesztem a családommal
  • nincsen lakásom
  • hitel van a fejem fölött
  • ... ... ... 

Hát mégis mi a xxxxxx pozitívra lehetne itt gondolni? Ebben hogyan lássam meg  szépet és jót? Elhíztam, ez remek, mert... hmmm.. Mondjuk mert tutira ha szeret valaki akkor a belső értékeim számítanak neki? Egyedül vagyok, ez azért pompás mert nem kell alkalmazkodnom.

Nevetséges, nem? Nem csoda, hogy az emberiség nagy része öklendezve gondol ezekre a szirupos jótanácsokra. Teljesen adom ezt én is. Csak egy dolog a tévedés.

A pozitív gondolkodás NEM EZ.

De nem bizony! A pozitív gondolkodás nem más, mint a megoldáscentrikus hozzáállás. 

Belekerültél hirtelen/ráeszméltél a rég óta fennálló szituációra. Kigyullad a rajzfilmes villanykörte a fejed felett, és innentől kezdve tiéd a döntés:

  1. Marad minden a régiben, sajnáltatod magadat stb.
  2. Hurráoptimizmussal és rózsaszín pónikkal gondolkodsz pozitívan, majd egy idő után mivel nem változott semmi, visszatérsz az első ponthoz.
  3. Elkezdesz pozitívan gondolkodni:

Felismerted a szituációt. Lubickolhatsz egy kicsit a hozzáköthető érzelmeidben, forgathatod a szemeidet, hogy de miért pont velem, miért pont én, bezzeg másoknak satöbbi. Na aztán amikor ezt kellően kiélvezted, miután az összes barátodnak és családtagodnak elmondtad és hirtelen észreveszed, hogy mindenkinek programja lesz körülötted amikor velük akarsz találkozni, tudod. "Aaa, most nem jó, mert pont van az az izé. Igen, pont akkor. Ja, meg akkor is, bocsi"

Na ilyenkor jöhet az igazi pozitív gondolkodás. Tedd szépen bele egy dobozba a szituáció okozta érzelmeidet, és csukd be a dobozt. Tedd el a szemed elől. Nézd meg, elemezd ki hova szeretnél eljutni, min szeretnél változtatni. Keresd meg TE mit tehetsz a változásért. Ne kifele kacsintgass, hogy "ha a főnököm jófej lenne akkor..." meg "ha gyerekkoromban nem etettek volna krémessel akkor..." Ezek, már bocsánat, de senkit nem érdekelnek. És csak a már emlegetett egyes ponthoz vezetnek vissza.

Azt nézd meg, hogy TE mit tehetsz. Ne kívülről várd a segítséget, mert senki számára nem leszel sosem olyan fontos, mint saját magad számára kell, hogy legyél.

Találd ki az utadat, a lépéseket. A problémát nevezd át megoldandó feladatra. És oldd meg! Ha kell vegyél igénybe külső segítséget, iránymutatást. De ne várd, hogy a másik ember csinálja meg helyetted. Mert nem fogja.

Senkinek se könnyű. Mindenkinek vannak nehézségei. Pusztán a nehézségeket kezeli mindenki máshogy. Ameddig sajnálkozol, ameddig utálod magad, ameddig kifele mutogatsz addig nem fog beállni változás. 

Szóval a lépések:

  1. felismerés
  2. érzelmekben való tobzódás
  3. érzelmek eldobozolása
  4. helyzetértékelés
  5. célkijelölés
  6. lépések

Bármelyiknél elakadsz, sport, életmód, vagy élet-lelki dolgok terén, keress minket, azért vagyunk, hogy segítsünk.