Sémák és automatikus reakcióink

A minap volt egy nagyobb kiakadás sok-sok érthető és elismerten zavaró elem miatt, a volumenje mégis egy kicsit túlzás volt.

Szerencsére jól ismerve a másik hogy működik különösebb baj nélkül vészeltük át és másnap mindent megbeszéltünk, és elkezdtük felgöngyölíteni mi is történhetett.

Tegnap egy szuper előadást is néztünk a témában, ez ihlette a cikket, segítségnyújtás a célunk.

Sokszor van az, bizonyára Te is észrevetted, akár magadon, akár másokon, hogy bizonyos "lemezek szerint" reagálunk. A sémák és az automatikus reakciók fontosak és szükségesek az életünkhöz. Nem szabad, hogy minden egyes levegővételnél gondolkodjunk, nem szabad, hogy ne automatikus legyen, hogy körbenézel mielőtt lelépsz az útra és nem lenne jó naponta újrakezdeni minden kapcsolatunkban a bizalom építését sem.

Viszont vannak olyan sémák amik nem "evolúciós" berögződések, nem támogatnak, inkább visszafognak és csak megnehezítik az életünket.

Hogyan lehet ezeket fülöncsípni?

  • "Velem mindig ez történik" vagy éppenséggel "Engem soha nem ér semmi jó" Mindig, soha, folyamatosan - időnélküli, megragadhatatlan kifejezések használata. Ez regresszióra utal, kisgyermekkori "dac" köszön itt vissza.
     
  • Tartósan negatív érzelmi állapotban vagy (lássuk be az élet nem habostorta, de inkább az, mint valami borzalmas, mindenki (sic!) összeesküdött ellenem dolog)
     
  • Ismétlődő szituációk: mindig (:)) belefutsz ugyanabba a sztoriba: a házas/elérhetetlen pasiba/csajba szeretsz bele, sosincs normális munkád, mert kihasznál a főnököd, a vizsgán mindig szemét veled a tanár
     
  • Érzéseid, reakcióid túlmutatnak az aktuális helyzeten, és túlzóak. Például kiakadsz valamin, jobban, mint azt megkívánná a szituáció.

A fentiekben az a közös, hogy nem egy helyzetre reagálsz, nem a jelenben élsz, hanem egy múltbeli, gyermekkori megélést élsz újra. Valami bekapcsolja az automata ént, előjön a kisgyermek és ő reagál daccal, dühvel, sértődéssel, vagy akár csak automatán, érzelem nélkül, de mindig ugyanazt, a helyzetet nem újraértékelve.

Mit tehetünk, ha felfedezzük, hogy valami nem stimmel, és bármelyik fenti érvényes ránk?

Magunkba nézünk. Kezdjünk el kutakodni, akár kérjünk hozzá coach vagy pszichológusi segítséget, hogy vezessen végig az úton, hogy mi lehet az a korábbi dolog ami ennyire belénkégett. És mi kapcsolta be?

A gyermekkorban ilyen sémákat, rossz automatizmusokat könnyen be lehet építeni, a legfogékonyabb korszakról beszélünk. Ha valamiből keveset kapunk, hiányt szenvedünk épp olyan káros, mint, ha valamiből (akár jóból) túl sokat.

A megbomló egyensúly eltolódó értékítéletekhez és a későbbiekben negatívan ható berögződésekhez vezet.

Ha felgöngyölítetted mi lehet a beakadás oka, miből kaptál sokat, vagy túl keveset ami a heves/automata reakciódat kiváltja megtettél egy nagy lépést a tudatos gyógyulás útján. Sokszor már ez a felismerés, tudatosítás is elég. Sokszor még lépések kellenek a megértéshez, a teljes kép feltárásához és különféle technikák a megértéshez. Erről is fogunk írni.

Addig is légy jó anyja/apja a benned lévő gyermeknek, öleld magadhoz, nyugtasd meg, és engedd, hogy biztonságban érezze magát. Kapja meg tőled azt, amit esetleg nem vagy nem úgy kapott meg a szüleidtől, hogy Te, mint felnőtt a mai élet kihívásaira felnőttként tudj reagálni, a benned lévő gyermeket nem eltemetve, hanem biztonságban tudva, és nem a dacát és félelmét, hanem a kreatív, világra rácsodálkozó szemét tudd használni, ha szükséges.