Te tudsz pihenni?

Gondolj vissza a legutóbbi "szünidőre". Legyen az csak egy hétvége, vagy hosszabb ünnep, esetleg nyári szünet.

Gondold át, mit csináltál, vagy miket nem? Kivel találkoztál, vagy kivel nem? Milyen most az energiaszinted? Feltöltődtél? Kipihented magadat? Vidáman és éberen veted bele magad a következő hétbe?

Már jó ideje figyelem, hogy a pihenés, mint olyan valami furcsa mumus lett. Egyrészről tolják az arcunkba a wellness élményeket és a hatcsillagos nyaralásokat. Másrészről a folyamatos push, hogy rohan a világ, és vedd meg most, tedd meg most, csináld, keresd, menj, dolgozz, mert különben lemaradsz.

A közvetlen környezetemben és magamon is észrevettem, hogy meg kellett tanulnom pihenni. Kikapcsolni. Feltöltődni. Konkrétan semmit se tenni. Mellette meg olyat, ami feltölt. Egyedül is, de közösen is olyanokkal, akiket szeretek.

pihenés

Nem olyanokkal, akikkel elvárt. Hiába van "ünnep". És megérteni azt, hogy a család nem attól lesz boldog ha ötfogásos ebéd virít az asztalon, amiért az anyuka nagy mártírként hajnalban kel, egész nap gürizik, ideges mindenkivel.

Jó lesz az az ebéd kettőkor is dél helyett, és be lehet vonni a zöldségpucolásba a gyerekeket, és semmi sem történik, ha csak egy főétel van. Akkor sem, ha ételt rendeltek.

Fontos megértened, hogy nem a papíron tökéletes instagrammra feltölthető dolgok a pihentetőek, a feltöltőek. Vagy nem feltétlenül. És azt is, hogy nem maradsz le semmiről. Ha te nem töltődsz, hogyan fogsz tudni adni? Szeretetet, odafigyelést, munkát, ételt, akármit, életet?

Sehogyan. Legközelebb figyelj magadra. A most következő hétvégén például. Kapcsold ki a telefont, húzd ki az internetet, legyél offline és csak pihenj. Először csak 20 percet. Furcsa lesz. Tenni akarsz majd, vagy legalább netet nézni, filmezni, valamit. Állj ellen. Csak pihenj. Sétálj, vagy nézd a tájat, bármi. Kapcsolódj ki. Megígérjük, megéri. Írd be a naptárodba: 20 perc találkozó, meeting önmagaddal. És nem mondhatod le ;)

njoy!