Testkép- és evészavarok a 21. században

Mi az njoynál szilárdan hisszük, hogy mindenkinek van lehetősége változni, aki elszánja magát rá. Viszont mindegy, hogy az az elhatározás világmegrengető formában jelentkezik vagy csak épp annyira, hogy kíváncsiságból levágja valaki magát a földre, hogy megnézze, tud-e még egy fekvőt lenyomni: egy jól megtervezett, fokozatos programmal mindenkinél hosszútávú változást kellene elérni. Egy 6 hetes sajtreszelő has, vagy diótörő popsi program általában nem szokott bejönni az éppen akkor sportolni kezdőknek, hanem inkább a már heti rendszerességgel, 2x-3x edzőkre van programozva, akiknek nem kell a feladatokat magyarázni és az edzés amúgy az életük szerves részét képezi. Természetesen látható eredményt fog elérni bárki aki belekezd és végigcsinálja a programokat, viszont ez az eredmény nem hosszútávú, nem rászabott, nem fenntartható, és a legtöbb esetben távolról sem az egészségről szól.

Pedig jószerrel ilyen (4-6-8 hetes) programszerű edzéstervek vannak a piacon. Akinek az imént említett rendszeresség nem adott az életében, az egy hasonló tervbe belekezdve gyorsan falba ütközhet, hiszen a kontraszt a semmit nem edzős és a vágyott, minden nap keményen edzős énje között akkora lesz, hogy minden be kell majd áldoznia, ha sikerrel végig akarja csinálni. Szociális élete megszűnik létezni és mindennaposak lesznek az otthon fáradtságtól összeesős esték. Ugyanez van az étkezéssel. Ha valaki egyik napról a másikra szeretne a cukros lisztes hétköznapokról a grammozós tisztánevős életvitelbe átcsapni, nagy valószínűséggel kudarc lesz a vége. (lásd még előző posztunkat) Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet megcsinálni, de hatalmas akaraterő, szenvedés, éhezés lehet az oda vezető út. Ha meg adjisten nem jönne össze az eltervezett váltás, a vele járó kudarcok gyors lefelé irányuló spirálba helyezhetik az egyént. Ha valakinek hasonló kudarcok már felgyülemlettek, vagy egyszerűen csak marcangolja a tudat, hogy ő soha nem fog úgy kinézni, mint a modell lány a címlapon, akkor sajnos elég ijesztő mélységekbe nyomhatja a pszichéje. A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata összegezte nemrégiben a modern kor által előidézett testkép- és evészavarokat.

Ezek közé tartozik a multiimpulzív anorexia és bulimia, vagy a falászavar illetve a bulimia falás nélkül megnyilvánuló fajtája a purgáló zavar. E mellé csatlakozott be nem régen az orthorexia, ami esetében az evészavar fókuszában nem az étel mennyisége, hanem a minősége áll. Az egészségesnek vélt ételekkel kapcsolatban patológiás mértéket is elérő kényszergondolatok és kényszeres viselkedésformák jelennek meg, ennek következtében szigorú diétás megszorítások alakulnak ki. A különös evési szokások, az ételszelekció és az ahhoz kapcsolódó hiedelmek jellemzőek, s ezeket sokszor vallási, politikai, etnikai vagy akár higiéniai magyarázatok fedik el. Az orthorexia még azért nem független, önállóan  diagnosztikus kategória, de tény, hogy sokan az egészséges táplálkozást és életvitelt összekeverik vele és ahelyett, hogy boldogságot és jólétet adna, szenvedés és folyamatos szorongás lesz az eredménye az állandó görcsös méregetésből, készülődésből, és a való világtól való teljes elfordulástól.

 

Ma is gyakran előforduló testképzavarok közé soroljuk a klasszikusnak nevezhető testdiszmorfiát, ahol valaki már megrögzött szinten nem elégedett a testével illetve egyes részeivel. Izomdiszmorfiával legtöbbször férfiaknál találkozhatunk, akik egy úgynevezett inverz anorexiában szenvednek és duzzadó izmaik ellenére is kicsinek és törékenynek érzik magukat. Ilyenkor sokszor edzési függőség is felléphet, aminek megvonása esetenként klinikai tüneteket is produkálhat. Érdekességnek megemlíteném még az apotemnofília bizarr testképzavart, amelynek lényege, hogy a személyek úgy érzik, hogy egyik (egyébként egészséges) végtagjuk nem tartozik a testükhöz, és meg akarnak szabadulni tőle, akár amputáció révén is. Ami meg még számunkra fontos lehet az a testképzavarok és a plasztikai sebészet pszichés vonatkozásai, aminek jelenlétekor nem ajánlják a beavatkozásokat. Ezen kívül még releváns az Adonisz-komplexus. Ez a férfitesttel kapcsolatos szorongások, aggodalmak összefoglaló neve: az izmos, sportos test elérésének vágyát, a túlsúly elleni küzdelmet, a fitnesz és a szépségipar egyre növekvő alkalmazását jelenti.

Ezek az evés és testképzavarok csak szerencsére a lakosság pár százalékát érintik klinikai szinten, de azért semmi képpen nem szeretnénk, ha csak az ösvényére is tévedne valaki. Ebből kifolyólag alap mentalitásnak véljük, hogy aki hosszútávú változást célzott meg, annak az EGÉSZSÉGESSÉG kell hogy legyen a fő irányelve. Igaz, hogy a kockahas, vagy egy kerek hátsó elérése jó motiváció lehet egy változtatás elején, de idővel arra kell, hogy ráeszméljünk, hogy ezek mind részei egy kiegyensúlyozott és egészséges testnek. Nem véletlen, hogy a doktorok a testzsír %-t egyik alap egészség mutatóként tartják számon. Másfelől egy ember, aki jól működő keringési rendszerrel, hormonális szintekkel és edzettséggel rendelkezik, az biztosak lehetünk, hogy kívülről is meg fog nyilvánulni!

Train to get laid!

Az emberek azért edzenek, hogy többet szexelhessenek. Erre a mentalitásra alapozzák sokan a marketingjüket, ajánlva a fent említett kockahas és buborékpopsi programokat. Mi nem. Mi az egészségért írunk, a jó mozgásról, helyes táplálkozásról. És igen, amúgy buborékpopsi és kockahas lesz a végeredmény. (Képzeljétek, már Panninak is alakulnak a kockák körvonalai, pont tegnap fotóztuk :)) Lehet ez alapmotiváció. Csak lássunk túl ezen, és lássuk a felelősségünket, ha csak erre a motivációra alapozunk, könnyen a fent említett negatív spirálba kerülhetünk. Onnan pedig nem lehetetlen, de nagyon nehéz visszajönni. Persze ebben is tudunk segíteni. 

 

 

  link: http://www.matud.iif.hu/2010/11/04.htm#2. táblázat