Blog

Kulisszatitkok: a jógaoktatás, magányos hivatás

Azt hiszem bizonyos típusú embereknek a jógaoktatás lehet a világ egyik legjobb hivatása. Magamat is ilyen embernek tartom.

Emlékszem az első órámra azután, miután elhittem, hogy lehetek jó oktató. Hogy az is vagyok. Annyi energiát adtam, kaptam, amitől órákig még ilyen kómás-másnapos, lebegős érzés volt a fejemben. Tényleg olyan ez, mint a drog. Ha egyszer megtapasztalod milyen adni az embereknek, milyen, ha megosztják Veled a gyakorlásukat, milyen együtt gondolkodni a filozófia ösvényén az életről, énről, ha megtapasztalod a közös mantrázás erejét… Csoda. Gyakorlóként is, de én most oktatói oldalról nézem.

A kulisszatitkok sorozatban ilyen témákkal fogok foglalkozni.
A jógaoktatásnak, a világ legjobb hivatásának egy “durva” valóságával. Mint minden csoda hivatásnak persze van valósága. Én minden csoda hivtáshoz nem tudok vezérfonalat adni, hogy tudatos életpálya legyen, a jógaoktatással kapcsolatban viszont ez a misszióm.

A jógaoktatáshoz, mint szakmához hozzá tartozik a magányosság. Az egyedüllét.

A realitás az az, hogy te full time oktatóként dolgozni fogsz akkor, amikor a barátaid, a családod éppen kapcsolódik, szórakozik, pihen, kulturálódik, mozog. Reggeli kávézás a barátokkal? Óra van. Esti mozi? Óra van. Hétvégi program? Óra van.

Jógatanárként sokszor érezheted magad magányosnak.

Mert amikor épp nem tanítasz, általában más sem ér rá. És próbálod utólérni magad. Készülsz az órákra, elvégzed a házimunkát, ötletelsz a következő workshopon. Ha erős social media jelenléted van akkor posztolsz, írsz, videózol, fotózol. Adóbevallást írsz. Gyakorolsz. Tanulsz. Üzleti tervet írsz. Mailekre válaszolsz. Mindezt egyedül teszed.

A fentiek miatt könnyen érezheted magad rosszul. Én nem azért írtam le ezeket, mert negatív vagyok. Csak őszinte. Ez az őszinte kulisszák mögötti élet. A flow másik oldala. És erről beszélni kell. Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül - haha értem én is a viccet ebben :)

Ugyanakkor szükség is van a magányra, a feldolgozás miatt.

Az órákon akár Csíkszentmihályi értelemben, akár idegrendszeri értelemben megélt flow állapot után elkerülhetetlenül következik a körforgásban egy magányos, befelé fordulós - nevezzük freeze - állapot. Amikor elvonulsz a barlangodba és egy kicsit tetszhalott vagy. Csak ne történjen semmi. Ez azért lehet sokszor nehéz, mert óratartás után este azt érzed, hogy na végre, most hazamegyek és tudok kapcsolódni a párommal, barátaimmal - még nem tudsz. Itt még munkád lesz magaddal. Egyedül, megint.

Mit javaslok? Bánj tudatosan az egyedülléttel.

  • NE taníts minden délután, minden este, vagy minden reggel, vagy minden hétvégén. Adj esélyt arra, hogy kapcsolódni tudj a barátaiddal, családoddal.

  • Tömbösítsd a munkáidat, mondjuk hétfőn írd meg az összes posztot a hétre, és időzítsd!

  • E-mailek: ez stúdióvezetőknek fontos: SZERVEZD KI! - én is ezt intézem most :) Ez egy külön meló.

  • Oktatás utáni egyedüllét: Legyen tudatos. Különben, ha nem adod ezt meg magadnak, akkor amikor beleugrasz a szociális életbe, a társas magány állapotába érkezel.

  • Sport: robbanékony, intenzív mozgás legyen a jóga mellett a sportod.

Ha a fentieket betartod, na akkor nagyon jó lesz :) De tényleg! Én oktatóként már tudom őket tartani, a stúdióvezetős téma még úszik, vagy én úszom vele, de alakul.

Marci írt nem olyan régen egy blogposztot, hogy segítőként elsődleges feladatunk magunkat egészen tartani. Ehhez tudatosság kell. Tudatosan kezelni a magányosságot is. Te hogy vagy ezzel? Van bevált taktikád? Elmeséled?